Borjúnevelés itató automatával
A modern borjúnevelés kulcsa a technológia és a telepi sajátosságok összehangolása – tejpótlók, adatalapú döntések és gyakorlati megoldások a fejlődés szolgálatában.
Többször találkozhattunk már azzal a kifejezéssel, hogy „a ma borjaiból lesznek a jövő tehenei”. Ezért olyan kulcsfontosságú a jó itatásos fázis a jó termelésű tehén „eléréséhez”. Az itatásos borjúnevelés célja az ideális napi tömeggyarapodás, a gyors kérődzővé fejlődés, valamint a borjak jó egészsége. Ezt szem előtt tartva a borjak nevelésére nagyobb hangsúlyt kell - kellene fektetni.
Az utóbbi időkben egyre nagyobb teret nyernek az állattenyésztésben is az automatizálások (precíziós állattartás), gondoljunk itt a fejőrobotra, a takarmányfeltoló robotra, az etetőrobotra, az automata etetőre, az itató automatára stb.
Partnerlátogatásaim során is gyakran szóba kerül a borjú itató automata; egyes telepeken mik a tapasztalatok, hogyan működik, milyen itatási tervet alkalmaznak. Felkerestem négy telepet és megkértem őket, hogy mondják el tapasztalataikat az itató automaták működéséről, előnyeikről. Melyek azok a pontok, ahol nagyobb odafigyelést igényelnek a hagyományos itatáshoz képest, mutassák be az ő itatási technológiájukat. Mind a négy telep különböző itatási görbét használ, de mégis elmondható, hogy mindegyik jól működik és a telepi eredmények is bizonyítják, hogy a borjúnevelés rendben van.
PRO ÉS KONTRA
Néhány gondolat az itató automaták előnyeiről és „hátrányairól”. A hátrányait azért tettem idéző jelbe, mert ezeket a hátrányokat nem is hátránynak nevezném, inkább úgy fogalmaznék, hogy melyek azok a pontok, amelyek nagyobb odafigyelést igényelnek.
Az automatán minden adat rendelkezésünkre áll a borjúról: mikor született, mikor került be az „automatába”, mikor ivott utoljára, mennyit ivott, mikor kap legközelebb jogosultságot. Riasztásokat kapunk azokról a borjakról, amelyek nem ittak vagy nem ittak eleget, mennyi tápszert vett fel az itatási időszak alatt stb; de ezeket az adatokat folyamatosan figyelemmel kell követni, ellenőrizni, s ha szükséges, be kell avatkozni.
A borjak választása sokkal zökkenőmentesebb, mire eléri a tervezett választási időt; nincs törés, az állatok nyugodtabbak, mivel a tápszer mennyisége folyamatosan csökken, ezáltal folyamatosan nő a szilárd takarmány felvétele. „Választás után nincs bőgés.”
Rugalmasabb a munkavégzés, nincs időponthoz kötve az itatás, mivel a borjak egész nap ihatnak, ettől függetlenül folyamatos odafigyelést és ellenőrzést igényel a rendszer.
Itató automata vásárlás
Vásárlás előtt a telep állategészségügyi helyzetét át kell vizsgálni. Ha ez rendben van, csak akkor vágjunk bele a fejlesztésbe. Mivel a borjakat csoportosan tartjuk, sokkal nagyobb esélye van egyes betegségek állatról állatra való terjedésének (Coli, Rota, Tarlósömör, stb.). A telepi kollégák műszaki és informatikai felkészültsége is fontos az esetleges műszaki problémák minél gyorsabb elhárítása érdekében. Mielőtt kiválasztjuk az itató automata típusát, mindenféleképpen informálódjunk a szervizhálózatról, szervizháttérről, melyek azok a típushibák, amelyek előfordulhatnak.
4 itatási technológia bemutatása
Az első telepen az újszülött borjakat születéstől átlagosan két hétig Steinmann ketrecben tartják, itt cumis vödörből reggel 3, délután 4 liter tejpótlós tápszert kapnak 15 %-os koncentrációban. Két hét után kerülnek az itató automatára, ahol a 74. életnapig tartják őket. Itt napi 10 liter tejpótlós tápszert vehetnek fel a borjak öt alkalomra elosztva. A napi 10 literes mennyiséget a 30. napra érik el. Ezt a mennyiséget az 55. életnapig kapják a borjak, utána folyamatosan csökken az adag. Ennek az a célja, hogy mire a borjak leválasztásra kerülnek, addigra már csak száraz takarmányt vegyenek fel. A 74. életnapon történik a választás. A tejpótló tápszert 15%-os koncentrációban itatják.
A második telepen 8-10 napig tartják a borjakat a Steinmann ketrecben, itt 2x3 liter tejpótlós tápszert kapnak 170 gramm/liter víz koncentrációban. Ezután kerülnek be az itató automatára, ahol a 20. életnapig folyamatosan emelkedik a tápszer mennyisége 8 literre. A 20. életnaptól két irány van: az egyik ad libitum, nincs felső korlát, a másik 10 literben maximalizálja a napi mennyiséget, amit a 60. életnapra érnek el. Mindkettő a 60. életnapig megy. A 60. életnaptól a 10 literről a 80. életnapig folyamatosan csökken a tejpótlós tápszer mennyisége és 80. napnál választódnak le a borjak.
A harmadik telepen a borjak a harmadik életnapig anyatejet kapnak, a harmadik naptól az ötödik napig történik a tejporra átállás, ahol 2x3 liter/nap tejpótló tápszert kapnak. 5-7 naposan kerülnek be az itató automatára, ahol 7,2 literről 21 napos korukig folyamatosan nő az itatott tejpótló tápszer mennyisége 8,8 literre, a 21. naptól 40 napos korig 8,8 litert kapnak. A 40. naptól a 60. napig történik a választás itt a 8,8 literről folyamatosan csökken a mennyiség, a 60. napon leválasztják a borjokat. A tejpótlós tápszer koncentrációja 11%-os, 125g tejpor egy liter vízhez.
A negyedik telepen születés után 2x3 liter föcstejet kapnak a borjak, utána a 14. életnapig 2x3,5 liter tejpótló tápszert. Optimális esetben két hét után kerülnek át az itatóautomatára. Itt 7 literről 9 literre emelik az itatási mennyiséget a 30. életnapra. A 30. naptól a 55. napig 9 litert itatnak. Az 55. naptól a 72. napig folyamatosan csökken a mennyiség és a 72. napon történik a választás.
| 1. telep | 2. telep | 3. telep | 4. telep | |
| Egyedi tartás | 14 nap | 8-10 nap | 5-7 nap | 14 nap |
| Itató automata | 14-74 nap | 20-80 nap | 7-60 nap | 14-72 nap |
| Tejpótló koncentráció |
15 % | 11 % | 14 % | 14 % |
Mind a négy itatási technológia arra törekszik, hogy a napi minimum 1 kg tejpótlót felvegye a borjú. A telepeken itatott tejpótlók mindegyike tartalmaz sovány tejport, melyek aránya 35-50 %.
Természetesen nem lehet egy az egyben összehasonlítani az eredményeket, mert mindenhol más telepi sajátosságok, feltételek vannak. Ezért inkább azt mondanám, hogy mindenhol ki kell hozni a maximumot, amit az adott telepi feltételek, körülmények engednek. Az biztos, hogy a megoldáshoz, azaz az egészséges, életkorának megfelelő tömegű, fejlettségű és rámájú borjú eléréséhez több út is vezet.
A Sano mint takarmánygyártó cég feladata a megjelenő újdonságok átültetése a gyakorlatba, olyan tejpótlók fejlesztése, melyek megfelelnek a borjak igényeinek, az itató automatákkal kompatibilisek, jól oldódnak, nem habosodnak.
Célunk továbbá, hogy közösen, a telepi célokkal egybehangzó, a körülményeket (infrastruktúra, munkaerő) figyelembe vevő és megvalósítható koncepciót dolgozzunk ki az üzemekkel együttműködve.
A modernizáció eléri az állattenyésztést is és aki nem halad a fejlődéssel, az lemarad. Egyre több adatot tudunk begyűjteni a különböző technológiáknak köszönhetően, csak az a kérdés, hogy ezeket az adatokat felhasználjuk-e, tudjuk-e használni az eredmények további javítására?
Kontér Barnabás
szaktanácsadó
