Láthatatlan ellenség az istállókban: Klebsiella

Hirtelen fellépő, súlyos tőgygyulladás, vizes tej, gyors állapotromlás, drasztikus tejhozam-csökkenés – egy gyakran alábecsült környezeti kórokozó állhat a háttérben.

Meleg és párás időjárási viszonyok között a tőgygyulladás perakut klinikai esetei felszaporodnak – mintha a semmiből jönnének – különösen a mélyalmos istállókban, de a fermentációs szubsztrátumot, hígtrágya szeparátumot vagy fűrészpor alapú almozó anyagot használó istállókban is. A tejhozam drasztikusan csökken, a lefejt tej vizes jelleget ölt, az állatok általános állapota zavart szenved és nem ritka, hogy nagyon rövid időn belül elfekszenek, a legrosszabb esetben elhullás is előfordulhat (1. kép). Az okok felkutatása során gyakran Klebsiellla fertőzéssel találkozunk. De mi is ez a kórokozó és miért okoz ilyen súlyos tőgygyulladást?

KLEBSIELLA - MI IS EZ ÉS HONNAN SZÁRMAZIK?
A Klebsiella az Escherichia coli, a Citrobacter spp. és a Raoultella spp. baktériumokkal együtt a legfontosabb gramnegatív tőgygyulladást kiváltó kórokozók közé tartozik. A tőgygyulladást kiváltó fő kórokozó a Klebsiella pneumoniae és a Klebsiella oxytoca. Az Enterobacteriaceae családba tartoznak és képesek súlyos klinikai tőgygyulladást kiváltani.

A Klebsiellák széles körben elterjedtek. A bélsárban, a hígtrágyában, az itatóvízben de még a növényi részeken is előfordulnak. Alapvetően fellelhetők az istállókörnyezetben, így a Klebsiellák klasszikus környezeti kórokozóknak számítanak. Gyakran kimutathatók fabázisú, lignintartalmú alomban, mint a fűrészpor, forgács vagy komposzt, ami feltehetően a gyengén savas és e kórokozók szaporodásához kedvező optimális pH-értékkel (pH<6) függ össze. Különösen az utóbbi években alomként használt hígtrágya szeparátumban és fermentációs szubsztrátumban kristályosodik ki, ami kiemelt kockázatot jelent a Klebsiella-okozta tőgygyulladás kialakulásában. A fertőzés kialakulásának kockázatát növeli az istálló magas páratartalma, az alom alacsony szárazanyag-tartalma, az állatok fokozottabb szennyezettsége és a fejőgép felhelyezése előtti elégtelen tőgyelőkészítés.

A FERTŐZÉS BEJUTÁSA A TŐGYBE
A kórokozó a tőgycsatornán keresztül bejuthat a tőgybe, de az érrendszeren keresztül, például a sebfelületeken át is bekerülhet a szervezetbe. Első esetben a fertőzés vagy a fejések közötti időszakban közvetlenül az alommal érintkezés nyomán, vagy fejés során, a tőgy felszínén (bőrén) levő kórokozó a tejen keresztül, amely a tőgybimbó hegyét átmossa, jut be a tőgybe. Klebsiella-fertőzések a laktáció bármely szakaszában előfordulhatnak, de a laktáció korai szakaszában gyakrabban, mivel ebben az időszakban az energiahiány következtében fellépő sejtes immunitás hiánya gyakoribb. 

A KLEBSIELLÁK OKOZTA TŐGYFERTŐZŐDÉS
A Klebsiella-fertőzés sejtszintű védekezési reakciót vált ki, melynek során a fehérvérsejtek megpróbálják a baktériumokat bekebelezni, azaz felfalják a Klebsiellákat, melynek során körbeölelik azokat és önmagukban lebontják. A folyamat során a baktériumok azonban toxinokat (méreganyagokat) szabadíthatnak fel, melyek súlyos gyulladásos tüneteket válthatnak ki. A tőgygyulladás gyakran jár együtt a tőgy egyértelmű duzzanatával, lázzal vagy alacsony testhőmérséklettel és a kiválasztott tej megváltozásával. Az Escherichia coli-tól eltérően a Klebsiellák mélyen behatolnak a tőgy szövetébe és ott a tejtermelés tartós csökkenése mellett maradandó szövetkárosodást okoznak.   Ezen kívül elhullással járó fertőzések is előfordulhatnak a toxinok felszabadulása miatt fellépő esetleges vérmérgezések nyomán (2. kép).

Bár mindenekelőtt a betegség gyors, perakut lefolyási formáit, az elfekvő állatok esetét is figyelembe véve, a Klebsiellák okozta tőgygyulladásos eseteknek csak egyharmada zajlik ilyen súlyos tünetekkel. A másik egyharmadnál ugyan megváltozik a kiválasztott tej állaga, a tőgy duzzadt vagy piros, az állatok általános közérzetében nem következik be változás és vannak olyan tehenek is, melyeknél csak a tej változik meg. 

Amennyiben a betegség akut szakaszát átvészeli az állat, a tőggygyulladás szubklinikai szakaszba megy át, melynek során külső látható tünetek nem érzékelhetők, de az érintett állatok tejében jellemző a megemelkedett szomatikus sejtszám és ezeknél az egyedeknél fenn áll a veszélye a krónikus tőgygyulladás kialakulásának. 

A KLEBSIELLÁK OKOZTA TŐGYGYULLADÁS TIPIKUS KOCKÁZATI TÉNYEZŐI
A Klebsiella-fertőzések fő kockázati tényezői közé tartozik a meleg és párás időjárás, nedves, nyirkos vagy szennyezett alom és kifutók, szerves, lignintartalmú alomanyagok (fűrészpor, forgács, fás növényi részek, stb.), túlzsúfoltság, a tőgy, az oldalak, körmök és farokbojt környékének szennyezettsége, az elővárakozó kedvezőtlen kialakítása (túl keskeny utak, túl sok tehén) a tőgyek utólagos szárítás nélküli túl nedves tisztítása valamint a laktáció kezdetének egyértelműen negatív energiamérlege (3.a, 3.b kép). Rövid és tartós tőgykondíció zavarok, valamint keményítőben gazdag takarmányadagok, melyek elősegítik a többek között a bendőflórához tartozó kórokozók hosszan tartó kiválasztását a bélsárba, növelik a kockázatot (4. kép). 

DIAGNOSZTIKA
Bár a klinikai kép tipikus, egyéb tőgygyulladást okozó kórokozók is kiválthatnak hasonló tüneteket. Ezért lehet hasznos a kórokozók vizsgálata a negyedéves befejések alkalmával. A kórokozót nem lehet minden esetben kitenyészteni, mivel a súlyos klinikai tünetekkel rendelkező állatoknál a szervezet saját védekező rendszere már sok kórokozót elpusztított. Ilyen esetekben a molekuláris biológiai diagnosztika jelenthet további segítséget. 

ÓVINTÉZKEDÉSEK
Mivel a tehenek a Klebsiellákat a bélsárral kiválasztják és a fertőzött egyedek a tejjel is elhordják a kórokozót az istálló környezetébe, teljes kipusztítása nem lehetséges. A cél ezért a csírakoncentráció csökkentése a tartási környezetben és a tőgyek minél kisebb mértékű szennyezettsége. 

A megelőzéshez tehát az istálló tisztaságának következetes fenntartása szükséges. Mély boxok esetében azok kialakításának követnie kell a „matracelvet“, azaz a boxot egyenletesen kevert és jól tömörített alommal kell megtöltetni – például szalma-mész-víz keverékével. Ez az alom képezi a „matracot”, melyre aztán higiénikus felületi réteget visznek fel. Utóbbinál figyelni kell nagy szárazság esetén (lehetőleg 70% szárazanyagtartalom felett) a nedvességmegkötő tulajdonságokra. Előnyben részesítjük az alacsony csíraszennyezettségű alomanyagokat, melyek közül a faalapú anyagok, valamint a fermentációs szubsztrátumok, hígtrágya szeparátumok különös figyelmet igényelnek. Utóbbit lehetőleg szárítva vagy alomkezelő szert, pl. meszet is használva alkalmazzuk, hogy növelje a szárazanyag-tartalmat, ezáltal, csökkentsük a fertőzési esélyt. 

AZ ALOM CÉLZOTT KEZELÉSE
Mész keverése az alomhoz elősegítheti az almozó keverék pH-értékének emelését. A pH-érték emelése önmagában ugyan nem pusztítja el a Klebsiellákat, de csökkenti szaporodási arányukat. A pihenőboxok hátsó harmadát naponta kellene takarítani (bélsár és nedves alom eltávolítása) és száraz alomanyaggal pótolni. Az alompótlási intervallumot csak akkor szabadna kétnaponkénti gyakoriságra módosítani, ha lúgosító alomkezelő szert is használunk. Hígtrágya maradványok esetében ez nem érvényes. A pihenőboxok feltöltése a kihordás függvényében történik.

Az ellető- és karanténistállók boxaiban alapvetően nem ajánlott a fabázisú alomanyag használata és azokon a telepeken sem, ahol a fertőzésért az alom okolható. Például olyan telepeken, ahol hígtrágyaüledéket alkalmaznak, más alomanyagot kellene választani. 

Kihordó szalag nélküli kifutókon ajánlott a kézi takarítás és a bélsár maradványainak eltávolítása, különösen a pihenőboxok körömrugóval ellátott hátsó részénél. 

A HŐSÉG CSÖKKENTI A VÉDEKEZŐKÉPESSÉGET
Míg a Klebsiellák egyértelműen gyorsabban szaporodnak nedves meleg körülmények között, a hőstressz egyértelműen nagyobb kockázatot jelent a tehenek számára, ami az istállóklíma optimalizálásával egyértelműen elkerülhető. A hőségben nagyobb a kockázata többek között a szárazanyag felvétel csökkenésének, ezzel a negatív energiamérleg és olyan anyagcsere-zavarok, mint a ketózis kialakulásának. Mindkettő csökkenti a fehérvérsejtek aktivitását, így azoknál a teheneknél, melyek hőstressznek vannak kitéve, a fertőzések elleni védekezőképesség gyengülése figyelhető meg. 

A tehenek tisztaságának megőrzése érdekében az istállóhigiénia mellett fontos a fejés előtti higiénés tőgyelőkészítés és a fejési technológia megfelelő működtetése: a fejés előtti tőgykezelés csökkenti a kórokozók számát a tőgy felületén és ezzel a fejés során bekövetkező fertőzési kockázatot is. 

A FEJÉSI HIGIÉNIA VÉDI A TŐGYET
Fejéskor elengedhetetlen tiszta kesztyű használata, előfejés és a tőgyek alapos megtisztítása. Cél, hogy a fejőkelyheket tiszta tőgyekre helyezzük fel. Tőgyszappan vagy a tőgybimbók nedves fertőtlenítésére engedélyezett termékek használata elősegíti a tőgy feleületén a fertőző csírák számának csökkentését. Ajánlatos minden tehén esetében tiszta törlőkendőt használni. A tőgybimbók vagy az egész tőgy lemosása csak extrém erős szennyezettség esetén szükséges. Ajánlatos többször használható centrifuganedves törlőkendő vagy eldobható nedves törlőkendő használta.

Azt, hogy mennyire sikerül alaposan megtisztítani a tőgybimbót, egy egyszerű teszt elvégzésével könnyen ellenőrizhetjük: ehhez meg kell várni, míg a fejő befejezi az előfejést, a tőgy előkészítését. Mielőtt felhelyezi a fejőkelyheket, egy benedvesített törlőpapírt (pl. egyszerhasználatos tőgymosó vagy konyhai papír törlőkendőt a tőgyvégekhez érintünk, úgy, hogy minden alkalommal minden tőgybimbó egy még tiszta felülettel érintkezzen. 

A tőgyelőkészítés hatékonyságát egy négyfokú ellenőrző minta segítségével a törlőpapír elszíneződésének mértéke alapján bírálhatjuk el (5., 6. kép). 20 tőgybimbóból maximum egy (5%) hagyhat szennyezettségi nyomot maga után, amely csak csekély elszíneződést mutathat (1. táblázat). A tőgy szőrzetének rendszeres lenyírása (ollóval) vagy eltávolítása hideg lánggal ajánlható, a tőgyre gyakorolt csírafertőzés csökkentése érdekében (7. kép).

1. táblázat: a tőgyszennyezettség vizuális megítélése törlőpapírral

MEGNÖVEKEDETT ÚJ FERTŐZÉSEK ARÁNYA A KÜLÖNFÉLE ALOMANYAGOK ESETÉBEN
Erjesztési / hígtrágya üledék alkalmazása kb. 7%-kal nagyobb arányú újrafetőződési arányt jelenthet a laktáció idején, mint a más alomanyagot alkalmazó üzemeknél, melyeknél a fertőzések egy részét Klebsiella okozta.

Ugyanakkor a fejés folyamatát is ellenőrizni kell. A tejvezetékek megfelelő méretezése és a vákumszabályozás megfelelő működése – még ha az a fejőkelyhek nem megfelelő felhelyezéséből ered is – kiemelten fontos. A fejőberendezés rendszeres szervizelését és legalább évenkénti ellenőrzését a DIN ISO szerint el kell végezni, hogy a technikai hibákat megelőzhessük. 

Az itatóvizet mikrobiológiai vizsgálattal ellenőrizni szükséges, mivel a vezetékekben lerakódó biofilmekben colibaktériumok telepedhetnek meg. 

A krónikusan fertőzött tehenek, melyek egy akut tőgygyulladás után még magas celluláris sejtszámot mutatnak, az egész állományra nézve kockázatot jelentenek, ezért a negyedéves befejések alkalmával vett mintákból ezt ellenőrizni szükséges (8. kép).

Szárazra állításkor tőgylezárást kellene alkalmazni, hogy szárazonállás alatt elkerüljük az újrafertőződést. Az állatok fertőzésekkel szembeni ellenállóképességét E-vitamin és szelén adagolásával, valamint a ketózis és acidózis elkerülését elősegítő egyenletes szárazanyag-bevitel biztosításával segíthetjük elő.

TERÁPIA ÉS OLTÁS
A terápia általában folyékony (szájon át és parenterálisan alkalmazott) fájdalomcsillapító és parenterális antibiotikum adagolásával történik. A spontán gyógyulás 35% alatti, kezelésekkel legjobb esetben a kb 50%-os arány érhető el. Ez elég ok arra, hogy elgondolkodjunk az oltás kérdésén. Az oltás – pl. J5-oltóanyaggal (inaktivált oltószer elhalt E. coli J5-törzzsel) nem véd ugyan a Kelbsiella-fertőzés ellen, de csökkenti a megbetegedés súlyosságát és az elhullások számát. A védőhatás azonban gyorsan csökken, ezért rendszeres újraoltásra van szükség. 

AZ ALOM A LEGNAGYOBB KOCKÁZATI TÉNYEZŐ?
Azokon a telepeken, ahol fermentációs anyagokat vagy hígtrágyaüledéket alkalmaznak, sokszor csak több év múlva jelentkezik a Klebsiella okozta klinikai tőgygyulladás megnövekedett aránya. Feltételezhető egy enterális-orális körforgás: a Klebsiellák részei a normális bendőflórának. Az állatok felveszik a Klebsiellával fertőzött takarmányt vagy vizet, melyek aztán a bendőben elszaporodnak és a bélsárral újra kikerülnek a tartási környezetbe.

Feltételezhető, hogy ebben a körforgásban a különösen agresszív Klebsiella-fajok jobban érvényesülnek és a normál bendőflórához tartozó Klebsiella-fajokat kiszorítják, ami a súlyosabb klinikai tünetek előfordulásának megemelkedéséhez vezet és ami azt is megmagyarázhatja, hogy egy idő után már nem elegendő, ha egyszerűen csak a kockázatos alomanyagot távolítjuk el az istállóból. Azonosítani kell azokat az állatokat is, melyek a különösen patogén Klebsiella-törzsek felszaporodásához vezethetnek az istálló környezetében. 

ÖSSZEGZÉS
A Klebsiella-okozta tőgygyulladás akut és súlyos lefolyása miatt általában komoly kockázati tényező a tejelő tehenek tőgyegészségére és termelésére. Környezeti baktériumként a Klebsiella elsősorban a szennyezett alomból vagy a rossz fejési higiénia útján jut be a tőgybe. A célzott megelőzés, elsősorban a tiszta és száraz tartási körülmények, valamint a higiéniai szempontból tökéletes alom (pl. famentes) használata döntő jelentőséggel bír. Ezen kívül a jó fejési menedzsment, szükség esetén az oltási intézkedések, fontos alkotóelemei a hatékony megelőzési koncepciónak.